Zenével az életért: kapocsnak lenni Teremtő és teremtmény között ...

Együttesünk 2008-ban alakult Kaposváron. Zenénkkel szeretnék Isten és az emberek között "hidat építeni",  “összekapcsolni” teremtményt a Teremtővel. Dalaink a (katolikus) keresztény-rock műfaja mentén haladva Isten-ember kapcsolatáról szólnak hol dicsőítésben, hol kérésben, hol keresésben.
 
 
Ősi Dóri (ének, vokál)
1990-ben születtem Kaposváron. Kiskoromtól fogva szeretek énekelni, már óvodás korom óta szerepeltem kisebb műsorokon. Később, általános iskolában énekkaros voltam, jártam szolfézsra, és pár évig klarinétozni tanultam. Közben elkezdtem a templomi gitáros kórusban is énekelni. Középiskolában sok rendezvényen énekeltem, legtöbbször barátnőmmel duetteket. Ilyentájt jöttem rá, hogy késztetést érzek a zenével komolyabban is foglalkozni. Másfél évig jártam Pécsre a Művészeti karra ének-zene, karvezetés szakirányra. Bár az egyetemet abbahagytam, a zeneszeretetem azóta sem hagyott alább, most már hobbiszinten foglalkozok vele; éneklek a zenekarban, és a közösségemmel gitáros miséken vállalunk zenei szolgálatot. Mivel Danival egy pár vagyunk, nagyon sokat ad a közös zenélés, főleg hogy általában Istent hirdetjük vele. 
 
 
Somogyi Kincső (vokál)
Kisgyermekként, 1980-ban kezdtem zenét tanulni, hegedültem, majd zongoráztam a kaposvári zeneiskolában. Iskolai énekkarokban énekeltem, majd előbb a Szent Imre Templom „nagy” kórusában, majd 1988-tól – hosszabb, rövidebb megszakításokkal – a Horváth Zola vezette gitáros csoportban szolgálok. Pázmány Lajos atya adott helyet először a városban gitáros énekeknek a szentmisén, és mi lelkesen készültünk minden alkalomra. 2012. őszén csatlakoztam a Kapocs zenekarhoz – valahol legbelül mindig egy zenekarról álmodoztam, ahol számos szólam csendül fel, melyeket akár együtt alkotunk. Szerintem, aki szeret és mer énekelni, hangszeren játszani, az olyan mintha még egy nyelvet beszélne. Úgy gondolom, hogy az Isten adta (zenei) talentumokat fejleszteni és kamatoztatni kell, ezáltal közvetíthetjük az ő szeretetét minden ember felé.
 
 
Póra Gabóc (vokál)
A zene, az éneklés nyomot hagy bennem. Mindig szerettem énekelni. Óvodás voltam, amikor édesapámmal a csíkszeredai templomi kórusba jártam, ahol én is énekelhettem a kórusműveket. Majd az iskolai kórus következett, ahol nagyszerű énektanárnő irányítása mellett bővítettem az altosok táborát. Később a Salvator nevű csíkszeredai együttesben énekeltem, aminek feloszlása után a – szintén csíkszeredai, és ma is egyre nagyobb ismertségnek és elismertségnek örvendő – Role együttesben énekes, vokalista (rockoperák: Keresztút, Ne késetek harangok…stb), majd rövid ideig, de annál intenzívebben a Cantate Domino (Csíkszereda) kórus altosa voltam. Ez egy nagyszerű ív, és hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezek részese lehettem. Óvónőként és édesanyaként szintén zeng a dal és színesíti mindennapjainkat. Az ének Isten egyik adománya, az énektehetség áldás…Istennel összekötő kapocs…ajándék!
 
 
Bohár Dani (basszusgitár, ének)
Ahogy Dóri, én is 90-ben születtem és tudtommal én vagyok a legfiatalabb a zenekarunkban, amit nem mindenki mondhat el magáról. Szeretek mindent, ami kreativitást igényel, ilyen a zene is. Kiskoromtól fogva érdekel a zene és minden vele járója. Szeretek énekelni, de soha nem hagyom otthon a gitáromat sem. Hogy a gitárok hangja elvarázsol az nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy nem lehet letenni őket. Ennek ellenére sajnos soha nem volt alkalmam zeneiskolában eltanulni a dúr és moll skálák különféle futamát. Volt szerencsém viszont Gál Lauránál 3 éven át magánének leckéket venni, amiért most is nagyon hálás vagyok neki. Több egyházi kórusban is megfordultam már: hol basszus, hol tenor szólamot vállaltam magamra annak ellenére, hogy bariton hangfekvésű vagyok. A zene számomra azt is jelenti, szolgálat. Úgy érzem nincs is annál nagyobb ajándék, ha valakit közelebb tudunk vinni Istenhez az által, hogy zenélünk.
 
 
Antal Gergő (szólógitár)
Általános iskolás koromban bemelegítésnek 6 évet hegedültem, majd gimnáziumban a vonót eldobva a húrok számát a másfélszeresére növeltem. Akusztikus és elektromos gitáron kezdtem zenélni, de már csak autodidakta módon tanultam, tanulok mind a mai napig. Templomi szolgálat Budapesten, majd később új lakhelyemen, Kaposváron. Rock-zenélés a gimiben, majd az egyetemi évek alatt és később is, főleg alkalmi formációkban. Alkotni és alakulni. Nekem ezt jelenti a zene.
Alakulni: a zenélésben - technikailag fejlődni, ismeretet gyarapítani, tárházat szélesíteni és persze alakulni a zene által is - nyitottabbá, befogadóbbá, türelmesebbé válni. És alkotni: magával a zenéléssel – jó hangulatot, vidám együttlétet teremteni, illetve a zeneszerzés révén – átadni gondolatokat, érzelmeket, amiket jónak, fontosnak gondolok. De mindez nem lehet öncélú: hiszem, hogy a zene egy fantasztikus közvetítő közeg az emberek és Isten között. Kapocs, ami összetart.
 
 
Regényi Balázs (ének, akusztikus gitár, vokál, zenekarvezető)
Zenei pályafutásom 17 éves koromban, 1993-ban kezdődött Kalocsán, mikor is megkaptam szüleimtől az első gitáromat.
Budapest következett, egyetemi évek. Páran összeálltunk zenélni, megtanultunk néhány ismert rock-számot, azokat gyakoroltuk, de az örömzenélésnél tovább nem jutottunk.
A fordulópont zenei szolgálatom szempontjából 1996-ban következett be, mikor elmentem Passiót énekelni Kalocsán a Szent Imre plébániára. Az éneklés jól sikerült, meghívtak az akkor már pár éve működő mise-szolgálatot végző gitáros csoportba.
Ez a csapat pár év alatt zenekarrá alakult, felvette a Pellegrini nevet, és saját zenei repertoárral énekelt Istenről. 5-6 év zene szolgálat után - tagok élethelyzet-változásai miatt - a zenekar feloszlott.
Miután 2007-ben feleségemmel Kaposváron családot alapítottunk, az Úr gondoskodásának eredményeként pár év alatt megtaláltam azokat a zenésztársakat, akikkel megalakulhatott a Kapocs zenekar.
Nagy hála van a szívemben Isten iránt, hogy ilyen talentumokat bízott rám! Köszönöm Uram!
Végezetül szeretnék köszönetet mondani zenetanáraimnak: Tóth Jánosnak, Gável Gellértnek, Dévai-Nagy Kamillának, Mádi Szabó Katalinnak és Gál Laurának.